Kinetik Art

Kinetik Art

BORI Bálint kinetikus szobrai

2011-05-02

Fény hatására ritmikus mozgásuk közben zümmögnek, ciripelnek Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó művész, az egykori Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoport tagjának legújabb szobrai. A dadaizmus, a kinetizmus és az öko-art jellemzőivel egyaránt bíró szobrok zenével, vidámsággal köszöntik a tavaszt.

A dadaizmus, a kinetizmus, és legújabb munkáin az öko-art elemeinek együttes alkalmazásából születnek meg Bori Bálint, Berlinben élő és alkotó, az egykori INDIGO csoport tagjának legújabb alkotásai, szobrai, vagy ahogyan ő nevezi Kabócái. Bádog csápjaik, szárnyaik, ízeik ritmikus mozgást végeznek és zajongnak amint megérzik a nap melegét. A színes, játékos jószágok komoly nemzetközi és magyar művészettörténeti elődökkel bírnak: Alexander Calder, Jean Tinguely, George Rickey, Haraszty István, Nicolas Schöffer, Galántai György és Lois Viktor – hogy csak néhányakat említsünk a kinetizmus izgalmas történetéből . A szobrok napelemmel működnek és talált tárgyakból, kidobásra szánt ócskaságokból állnak, ezért méltán hívhatjuk a Kabócákat öko-szobroknak. Az előbbi megoldás Bori saját fejlesztése, az utóbbi viszont elvezet egészen a dadaizmusig.
A talált tárgy műtárgyként értelmezése, azaz a ready-made, vagy egy alkotás részeként történő hasznosítása a dadaizmus óta jelen van a művészet történetében. A kinetikus szobrokat alkotó művészek az 1950-es években nyúltak vissza ehhez a hagyományhoz és szobraik alkotóelemeit ócskavasból és kidobásra szánt tárgyakból építettek, így tiltakozva az Egyesült Államokban kibontakozóban lévő fogyasztói társadalom és a modern ipari civilizáció ellen. Bori Bálint szobrai esetében a fémdobozok, fém gyümölcskosarak, napszemüvegek, szemétnek ítélt tárgyak – a műalkotás részei – viszont az újrahasznosításra hívják fel a néző figyelmét, elgondolkodtatnak fogyasztói társadalmunkról, ugyanakkor robotra, állatokra, emberekre emlékezető formájukkal szórakoztatják is az őket megfigyelőket. Az alkotások öko-art jellege a szerkezetek mozgatásában is előtűnik: Bori napelemekkel látta el a szobrokat, az ehhez csatlakoztatott beépített kis motor mozgatja a szobor egyes elemit, amelyek egymáshoz érve fémes zizegő hangot bocsátanak ki. Tehát fényenergiából mozgási energiát gyártanak az öko-robotszobrocskák és addig muzsikálnak, amíg a nap süt. Láthatunk példát elektromos kismotor által és a természet erői által mozgatott szobrokra Calder, Haraszty, Galántai és Lois Viktor életművében, a kettő ötvözetét megvalósító Bori Bálint viszont egyedülállónak mondható napelemes találmányával.
A kinetizmus nem csak a természet erőit és a teret szerette volna a szobrokba építeni, hanem a zenét is. Móder Rezső szobrainak mozgatásával a néző megszólaltathatta az alkotásokat vagy Alexander Calder mobiljainak szél lengette alkotóelemei is kibocsátottak hangokat. Esetünkben a Kabócák, akárcsak a bogarak, szintén zenélnek: az életet biztosító nap energiája bírja őket szóra – kis mechanikus segítséggel.
Bori Bálint kiemelkedő tehetségként az 1980-as években állandó tagja volt az Erdély Miklós által vezetett INDIGO csoportnak. Erdély leírása szerint a csoport „a tudomány és a művészet határterületein tevékenykedik” . Az INDIGO célja szerint havonta egyszer nyilvános tematikus bemutatókat tartott a foglalkozásokon, illetve azok hatására született munkákból. Tagjai nagy része a Képzőművészeti Főiskolásra járt, míg néhányan csak egy-egy alkalommal vettek részt a csoport munkájában. Szőke Annamária szerint az INDIGO kiállításai „a csoportmunka, a közösséggel való kommunikáció, valamint a művészet-, a mű- és a világértelmezés katalizátorai voltak” . A kötetlen foglalkozásoknak része volt az environment-ről, az installációról, a szoborról, a festményről, a kollázsról, a talált tárgyról, a filmről, fotóról, akcióról és az alkotásról való beszéd. Ez az inspiratív alkotó közösség nyilvánvalóan később is hatással volt Bori Bálint munkáira, a fent idézett Erdély-manifesztum kétség kívül illik a Kabócákra.
Hallgatva és szemlélve ezeket az izgő-mozgó, sokféle, színes lényeket könnyen megfeledkezünk az általuk felvetett társadalmi és művészeti kérdésekről, azaz az újrahasznosítás gyakorlásáról és a műtárgy értékéről. A süteményes dobozok és a kicsorbult napszemüveg Bori Bálint szobrai után nem egyértelműen kukába való háztartási hulladékok, hanem a mindennapi létünkbe visszaforgatható műtárgyak alkatrészei is lehetnek, afféle csiszolatlan gyémántok.